fbpx

Egyél örömmel!

Szerző: | szept 7, 2022

Sokszor említettem, és még fogom is, hogy az ételünk az életünk. Úgy értem, nem azért élünk, hogy együnk, hanem hogy jól éljünk, együnk jól. Ha lehet örömmel, élvezettel.

 

A poszthoz a képet még akkor készítettem, amikor a forró napsütésben napozhattam kedvenceimmel, a jeges kávéval és Polcz Alaine-nel. Ezt a könyvét, amelyből idézni szeretnék nektek, nem régen szereztem be. Egy receptkönyv, de valójában nem a főzés miatt vettem meg. Olyan szórakoztatóan ír az ételekről, étkezésről, főzésről, és hozzávaló körítésről, hogy regényként olvasom. Talán receptet is fogok megosztani, de most nézzünk belőle valami mást:

 

„Egy kis kitérő a tudomány határvidékeire

 

Ami a táplálkozástudományt, a dietetikát illeti, itt is találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy az ember „vagy-vagy” kizárólagossággal gondolkodik.

A tág horizontot, a százféleséget nem tudjuk átfogni – a figyelem, a tudat is szelektál, és az emlékezet is.

Most tanuljuk a demokráciát – nem csupán az étkezésben -, s annyi mindenkinek lehet igaza; a százféle igazságot, elképzelést, mindenkit meghallgatni, elfogadni – nagyon nehéz. Az egyetlen igazság – és feküdj, laposodj alá -, vagyis a diktatúra sem volt könnyű, viszont egyszerűbb volt a maga egyértelműségével.

A demokrácia és a dömping kontinenseken átcsapó hullámai korunk – a modern kor – jellemzői. Ennél mélyebb és alapvetőbb problémák is vannak, melyek évezredek jellemzői.

Hippokratész, a mai orvostudomány atyja mondta: „Legyen az ételed az orvosságod és az orvosságod az ételed.”

Hippokrátész időszámításunk előtt 460-ban született Kosz szigetén, s olyan iskolának volt a képviselője, amelyik a dór mágikus-szuggesztív orvoslás helyébe, vele szemben vezette be a racionális-empirikus jón orvostudományt. Az Eskü című művében megfogalmazott erkölcsi alapelv képezi még ma is az orvosi eskü alapját.

Számunkra ma különleges jelentősége van az idézett mondatnak – Hippokratész 2500 évre megalapozta ugyan az általunk művelt orvostudományt, mert hiszen még ősibb orvostudományok is, mint például a kínai -, de ennek a tanácsnak a lényegét most kezdjük igazán felismerni, amikor olyan súlyos betegséget próbálunk diétával gyógyítani, mint például a rák. (Ez gyakran sikerül is.)

Ugyanakkor azt is kezdjük tudatosítani, hogy mennyire fontos szerepe van a gyógyulás során a hitnek, a szuggesztiónak, autoszuggesztiónak. Gondoljunk csak a neuro-pszichoimmunológia eredményire! Vagyis: néhány ezer év múlva felfedezzük, hogy mind a dór, mind a jón iskolának igaza volt.

Kedves Olvasóm, ezért is írom ezt a könyvet, mert fontosnak tartom a felismerést, hogy két ellentétes felfogás egyszerre lehet igaz. Hol az igazság? Miben higgyünk?

Létezik erre válasz? A tévedés jogának fenntartásával azt tudnám válaszolni: „Igazság” nincs, nem is lehet. Csak igazságok és részigazságok vannak. Ezek között bukdácsolunk. Viszont valamiben hinni kell. Például, hogy az én szakmámnál maradjunk – onkopszichológus vagyok -: ha nem hiszel a gyógyulásodban, nem gyógyulsz meg rákos betegségedből még akkor sem, ha az a könnyebb fajták közé tartozik, és bármivel kezelnek is, és megfordítva, a menthetetlennek tűnő betegek is meggyógyulnak, ha hisznek a gyógyulásukban.

Az igazság relativitásának következtében felismeréseink, állításaink a tudományokban is folyton változnak, mondhatnám, időnként fejre állnak. Hát még az orvostudományban, amely olyan bonyolult rendszerrel dolgozik, mint az ember! Például egy bukfenc a táplálkozás köréből: a gyomor- és bélbetegségeket évtizedekig úgy gyógyították, hogy passzírozott ételeket adtak a betegnek, mivel a rostokat ki kell küszöbölni, csak így lehet gyógyítani. Ma úgy tudjuk, hogy rostok nélkül a bélműködés patológiássá válik, sőt például a végbélrák okai között a rostszegény étkezés is szerepel. Édesanyám viszont meggyógyult a vérző gyomorfekélyéből a gondosan passzírozott ételektől. Itt két dologra is figyelnünk kell, a bukfencre és a hitre.

Még egy-két bukfencre térek ki, pusztán a szemlélet megváltoztatása kedvéért, noha tehetném a humor kedvéért is.

Gyerekkoromban nem ehettem nyers paradicsomot, mert az „hasmenést okoz”. Nem ehettem továbbá nyers zöldségeket sem, nehogy görcsöket kapjak, mivel ezek nehezen emészthetőek. Ma már a csecsemőknek is adjuk a nyers zöldségeket, sőt a gyümölcsfélék mellett a nyers főzelékféléket tartjuk a legegészségesebb tápláléknak.

Ezelőtt tíz évvel még úgy tudtuk, azt tanították: a tojás a legtökéletesebb étel, minden benne van, amire szüksége van a szervezetnek, a tojássárgája betegeknek nyersen, cukorral kikeverve a legjobb táplálék. Ma: heti egy tojásnál többet ne egyél, mert – egy sor más étellel egyetemben – veszélyesen emeli a vér koleszterinszintjét.

Volt egy pár évtized, amikor a húst favorizáltuk. Igen jól képzett dietetikus barátnőm, Boni azt mondta: „Hát ti kenyeret meg tésztát esztek? Ez elképesztő! Hízlal, és hiányoznak belőle a legfontosabb táplálkozási összetevők. Húst kell enni!”

Az akkori felfogás szerint igaza volt. Aztán a tudomány felfedezte a cereáreák, a gabonaneműek fontosságát. Most lelkesen esszük a kenyeret, lehetőleg teljes őrlésű lisztből sütve, sőt drágán vásároljuk a korpát, amit eddig – gondosan kiszitálva lisztünkből – a disznóknak adtunk.

Közben kiderült, hogy nemcsak a tojás és a hús egészségtelen, de már a tej, a tejtermékek sem ajánlottak egyértelműen. (Megjegyzem, a boltban vásárolt pasztőrözött tejek biztosan nem, a macskám nem hajlandó megenni, akármilyen éhes.) Cukrot sem javallt enni. Maradnának a főzelékek és gyümölcsök – ha biotermesztés folyna. A növekedést gyorsító tápszerekkel, hormonokkal és a növényvédő szerekkel azonban azokat is mérgezzük. Még ma is előttem van, mikor az egyik orvos a legújabb táplálkozástudományi cikket olvasva így kiáltott fel: „Hát akkor mit együnk? Semmit sem ehetünk!”

Mi köze van mindennek a szakácskönyvhöz? Láthatod, Kedves vagy – vagy kedvetlen – Olvasóm, az emberi gondolkozás évezredes jellemzői: részigazságok kizárólagossá emelése, lassú felismerések, állandó változások. A modern kor jellemzői: a napjaink ütemének megfelelő gyors váltások, sűrű fejre állások, a dömpingjelenségek és a kommercializálódás. Akkora zűrzavarban, rendetlenségben élünk, hogy az már a káosz határát súrolja.

Próbálok egyszerű, természetes rendhez nyúlni, merítve abból, amit közel háromnegyed évszázados életem alatt tapasztaltam, amit anyámnál, nagyanyámnál és a falun láttam.

Ezt a könyvet is azért kezdtem el írni öt évvel ezelőtt, mert az elszegényedés, a rossz, gyenge táplálkozás kezd komoly, égető gonddá válni. Nap mint nap döbbenten nézem, hogy az emberek nem tudnak takarékosan főzni. Erről szeretnék írni, a takarékosságról és az örömről, a játékról, amit a főzés, az evés nyújthat.”

 

Ne várj tovább, kérj időpontot még ma!

Nagyon szívesen segítek neked eligazodni az ehhez hasonló témákban, miközben együtt kitaláljuk, hogy lehetnél elégedettebb a mosolyoddal! Kattints az alábbi gombra és kérj időpontot egyszerűen, online!